VÁLASSZ: 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus - 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus

hurrrá, újra itt.....

 Jól vagytok? Még szép, hogy igen! Itt a tavasz, még nem merem ugyen elrakni az irha dzsekimet, de most legalább szobadíszként használom:) Ilyenkor a jobbak kirándulni mennek, de úgy látszik  vén fejjel sem jött meg ehhez a kedvem.......

Nagyon nehéz volt a hét, aez a korai kelés szinte kiheverhetetlen, ha nem tudok legalább fél órára lefeküdni napközben, akkor használhatatlan vagyok. Bár hajnali 6kor csipkelődünk egy sort Vandával, és ez felfrissít, mégis 9kor úgy érzem, már a fél napom eltelt. Apropo Reggeli! tegnap bent volt nálunk Albert Györgyi,  akivel szerencsére nem hűvös távolságtartás jellemzi a kapcsolatunkat, de ezt ne értsétek félre, és egyébként sem vaygok benne a könyvében! Egyszerűen, egy jó haver, bírjuk egymást.Gratuláltam neki, hogy ő sokkal szorgalmasabban körmöli a blogját,de most majd én is belehúzok. Dedikálta a könyvét, és azt írta bele nekem  : " Bandikának....Te is válsz még! Nem is egyszer! csók, Györgyi" édes, nem?:)

Este elmentem Ábel Anitával a virrasztásra Kaszás Attiláért. Megdöbbentő volt több ezer embert ott látni együtt, csendben, méltósággal, emlékezve. Egy fél órás összeállítást is vetítettek a színházteremben a szerepeiből, és újra csak arra gondolhattunk, hihetetlen, egy ilyen energikus, tehetséges ember elvesztése, de most már a mi feladatunk, hogy az emléke minnél elevenebben éljen ezután...

Ma kemény napom lesz, délután fellépés Újpesten, aztán irány Pécs,a  Kamera Hungária televízió fesztiválon fellépünk a Szombat esti lázat képviselve, aztz hiszem 5 pár is ott lesz. Után  belefér egy kis buli, úgyhogy ott alszom, csak reggel jövök haza, utána kirohanok az Utazás kiállításra, félig meddig hivatalosan, este pedig Mennyből a hulla! a Vidám Színpadon. IMádom, gyertek el, énézzétek meg, még másjuban is játszuk a nyári szünet előtt. De szóljatok, ha ott vagytok, csak ne előadás közben a nézőtérról, ok?:)

Bár lazításképpen ma délelőtt  egyik törzshelyemen a Csészényi kávézóban már kávéztam Attila barátommal, de azt hiszem, magamba döntök még egy duplát, mert leragad a szemem.

Viruljatok, ragyogjatok, pihenjetek, és én rohanok vissza hozzátok, ide a kis blog utcába, és a traccs party folyt.köv.......

 

 

Kaszás Attila elhunyt.

Sok gondolat kavarog a fejemben, és az is eszembe jut, hogy sajnos soha nem játszottam egy színpadon Attilával, ettől függetlenül ennyi év alatt nem kevés alkalommal találkoztunk, és beszélgettünk is. Inkább én is a nézőt képviselem most, akin tisztelte Attila tehetségét, ami prózai szerepekben is kiteljesedett, de ne felejtsük el, hogy milyen elképesztően jó volt őt musicalekben csodálni. Jómagam főiskolásként statisztáltam a legendás Rock színházas Nyomorultakban, ahol ő volt a legjobb Anjolras. Egyik kedvenc musicalem a Miss. Saigon, amit a premieren láttam először itthon, és fantasztikus volt benne, mint professzor. Nem utolsósorban a Padlás, amin generációk nőttek már fel, vagy a West Side Story, ami szintén kultikus siker volt. Hiányozni fog az életszeretete, az energiája, az őszintesége, a tehetsége. A mi feladatunk, hogy lehetőleg soha ne érezzük, hogy múlt időben kell beszélnünk róla, mindig maradjon emlék, élmény az agyunkban, ami itt tartja, ami megőrzi, ami biztosítja, hogy sok-sok év múlva is, az akkori fiatalok tudják, hogy élt közöttünk egy srác, aki remek ember és nagyszerű művész volt, és akit úgy hívtak, Kaszás Attila…..

 

Halihóóóó, sziasztok!! Ja…! JOSZICSÓ!

Huh, csak eltelt pár nap, hogy utoljára körmöltem a betűket! Legalább hiányoztam? Remélem, most egy nagy kórusüvöltés hallatszik a távolból, hogy: IGEEEEEEN! :-)

Nem a lustaság tartott távol, hanem újra kellett telepíteni a számítógépet, betegnek tűnt szegény. Tegnap végre visszakaptam, és a jelszót valahogy elfelejtettem, és a barátom így nem tudta rendesen beüzemelni, gondoltam, felhívom valamelyik T-Pont –ot a plázákban este 8-ig nyitva vannak. Az, hogy 23 telefonhívásból egyetlen egyet sem vettek fel, olyan vérlázító, hogy a vérnyomásom a plafonra szökellt. Ez a teljes megalázása az ügyfeleknek, és mélyen felháborít, ha szükségem van segítségre, akkor azonnal szeretném, és nem sorszámtépegetés után napokkal később személyesen. Na, erről ennyit.. még füstölgök egy kicsit.

Mi újság veletek? Újra csak köszönöm a sok szép levelet, hozzászólást, mindet elolvasom mindig.

Ma este újra lesz Szépség és a szörnyeteg az Operettben, utoljára januárban játszottam. Kicsit izgulok, mert a kézzsibbadásom még nem múlt el, és mint gyertyatartó elég komplikált az életem úgyis a két kis kandeláberrel a kezemen, de annyira imádom ezt az előadást, hogy ez sem számít.

Ma kaptam egy nagyon édes kis levelet az iwiwen, egy kisfiú azt írja, hogy ő nekem drukkol a korcsolyás műsorbanJ Ez az igazi siker, produkció nélkül, látatlanban is nekem szurkol valaki. Azért megírtam szegénykének, hogy ne legyen elkeseredve nagyon, ha egyszer sem lát csúszkálni. Egyébként minden elismerésem a sztárversenyzőknek, másfél hónap alatt eddig eljutni igazán szép teljesítmény. Én legalább fél évet azért szántam volna az előkészületekre. Tanultam korizni, és tudom, mi az, amit egyáltalán meg lehet tanulni ilyen röpke idő alatt. Nem irigylem őket, és boldog vagyok, hogy nekem a táncparkett volt a versenyterepem. Azt hiszem, sokkal többet lehet mutatni ott…

Na, azért amikor  Szombathelyen a fellépésre vártunk Andival, körülöttünk a bámészkodó profi táncosok, azért újra beindult a zabszem effektus.

Szerencsére  sikerült a szamba és a slow fox is, bár olyan sötét volt a hangulatvilágítás, hogy a forgás után azt sem tudtuk Andival, hogy egyáltalán hol is vagyunk.. :)

Vasárnap nagy élmény volt találkozni Szlovákiában élő honfitársainkkal, Zsigárdon töltöttem egy csodás délutánt, 2 órán keresztül beszélgettünk a  helyi közösségi házban, kis zenével fűszerezve.

Olyan álmos vagyok, hogy mindjárt eldőlök. Néhány hónapja minden órában felébredek néhány percre éjjel, és még a saját megfordulásaimra is. Annyira zavaró, de altatót nem fogok bevenni, akkor viszont mi a teendő?

Megszólalt a gyomrom, úgyhogy keresek valami táplálékot, és nektek is jó étvágyat, ha éppen most olvasás közben kajáltok.

Vigyázat, nemsokára jövök! Sziasztok!

JOSZICSÓ, barátaim!

Mindenekelőtt óriási köszönet mindenkinek, aki máris üzent nekem, bár egy Gábor nevű úriember szerint minden hozzászólást én írok magamnak. Istenem, bárcsak ennyi időm lenne… Szóval fantasztikusak vagytok, egy óriási szeretet infúzió!!! Írjatok csak, mindig elolvasom majd…

Hétfő van, és megint eljátszottam a szórakozott professzort. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma ment a Balázs show, a szombat esti lát szereplőivel. Mi is ott voltunk Andival.. Most majd rimánkodhatok valakinek, hogy vegye át nekem dvdre. Segítséééég!

Apropó Andi! Olyan édes csaj! Ezt ti úgyis tudjátok, hiszen a hozzászólásokból is kiderül. Érzem rajta most egy kicsit aggódik, és lehet izgul is, pedig nem szokott: Hívott telefonon ma, hogy mikor is próbálunk? Az ok, hogy szombaton fellépünk Szombathelyen a "Magyar Grand Prix”-n, ahol a 10 legjobb magyar páros versenyez majd, és mi leszünk a kis színes műsor. Mégiscsak az élvonal is bámulja majd, mit bénázok össze J Szambát és a slow-foxot táncolunk, még jó, hogy nem versenyezni kell, de persze, azért próbálunk, ígértem Andinak, hogy pénteken az övé leszek.

Ez a kis pótnőnapi hétvége igencsak jól sikerült. Millió csókot küldök Alsózsolcának, ahol  ráadásul még egy isteni vacsorára is meghívtak a helyiek, másnap meg Sopronban élveztem a pláza közönségének társaságát.

Észre sem vettétek, hogy közben kimentem a fürdőszobába, mi? Vagy láttok mindent? :) Igen, lejárt a mosógép, és még ki is teregettem. Holnap jön a tündér Irénke, az én mindentudó takarító nénim, aki gyönyörűen vasal, és rendben tartja az én hétről hétre összekuszálódott lakásomat.

Este még lehet, elmegyek pár haverral moziba, már hónapok óta nem voltam. Úgyhogy nekem mindegy, mi megy, úgysem láttam.

Tehetségesen berámolom a kis mákos gubámat a mikróba, úgyhogy most magatokra hagylak benneteket, de ne sírjatok, jövök, és gyorsabban, mint az új magyar filmek!

Isteni az idő, menjetek sétálni, kirándulni, de csak munkaidő után, nehogy rámkenjétek, hogy én engedtem meg…

Remélem, 15-én is jó idő lesz, legalább ettől legyen szép az ünnep. Gratulálok minden magyar politikusnak, hogy gyomorgörccsel kell  készülnünk erre a napra. Akinek nem inge, ne vegye magára.

Nekem béke, nyugalom, értelmes összhang, és tolerancia kell! Mindig és mindenkor!

Joszicsó! Egyébként valamiért nekem is kicsit erőltetett ez a köszönés, várom az ötleteket!

Addig is …….CIAO!

Hahó mindenki!

Hopp! Míg el nem felejtem! Kéne nekünk valami spéci köszönés, amibe mindenkit belesűrítünk, korosztálytól függetlenül. Arra gondoltam, legyen egy mozaikszó, mondjuk a szia, csókolom, és jó napot elegyeként, JOSZICSÓ! Mit szóltok hozzá? Jó, nem kell fitymálni, ha valakinek jobb ötlete van, rajta, mondja csak!

Addig is……..JOSZICSÓ mindenkinek!

Először is roppant boldoggá tesz, hogy ilyen sokan bekukkantottatok hozzám, az embert mégiscsak az izgatja leginkább, érdekel-e majd egyáltalán valakit az én itteni makogásom. Máris zavarba hozó kedves szavakkal bombáztatok, nagy köszönet és puszi mindezért. Tudom, sokan bosszankodnak a kis technikai zűrök miatt, de nyugi, a fejlesztők rendbe tesznek mindent és olajozottan siklik majd a toll a papíron oda s vissza.

Olyan álmos vagyok, igaz a múltkor is ez volt a bajom. Mit tegyek, úgy érzem, mintha köveket hordtam volna. Ne csodálkozzatok, egész héten Reggeliztem, és itt nem a kakaóra gondolok brióssal, mert azt ti is átéltétek már, hanem az RTL adásaira, ami fél 5kor ránt ki az ágyamból. Hu, sötét van még, és én bambán ücsörgök negyed órát az ágyam szélén, és kitámasztom magam, nehogy visszadőljek.

A legkeményebb a hétvége volt, csütörtökön adás reggel 9-ig, utána egy gyors alvás 11-ig, és mivel a drága, és utánozhatatlan nőket ünnepeltük egész nap, én még elutaztam Újszilvásra és utána Szolnokra délután, aztán este még Andreával és 3 másik párral táncikáltunk egyet Pesten egy Reklámbálon, 12-re értem haza, másnap fél 5-kor újra ébresztő, adás, majd elrohantam a 4 idegen 1 banda eredményhirdetésére, onnan meg egész este 6-ig a Szeszélyes forgatására. Hú, még leírva is fárasztó, de azért most nem panaszkodom. Vannak napok, amikor semmi nem történik, máskor meg őrültek háza.

Apropó Szeszélyes. Néhányan megkérdezték, miért kell ezt nekem csinálni? Egyetlen nevet szeretnék mondani. Antal Imre. Gyerekkorom egyik nagy kedvence, és boldogító érzés egy élő legenda mellett ülve, vele közösen műsort vezetni. Ennyi! Ez úgy érzem bőven elég indok. És nagy örömmel hallottam tegnap Fábry Sándortól, hogy 2 ember van, akire anno felnézett. Öveges professzor és Antal Imre.

Kis gyomorszorulásom azért  volt tegnap, mert ugyebár a fotóalbumrovatot én csinálom a műsorban és a vendég most Fábry volt. Régen találkoztunk, és nem tudtam, milyen hangulata lesz. Egyébként néhányan úgy szeretnének minket ábrázolni, mintha mi valamiért utálnánk egymást, és az egész  cikizősdi annak idején az ő showjában ebből táplálkozna. Elárulom, szó sincs iyesmiről. A Ding-dong miatt vissztérő poén lettem, és erre évek múltán reagáltam is, azt hiszem, nagyvonalúan, és ezt Sándor is elismerte. Meghívtam őt és az egész gegcsapatát az Illatszertár előadásunkra, hogy lássa, a Ding-Dong mögött is van élet, és az is én vagyok... ha találkozunk, a legjobb hangulatban dumálunk, és most hála Istennek eltűntem a pellengérről…Vannak újabb áldozatai, de őket már nem én fogom megvédeni…

Zsibbad a kezem. Ne röhögjetek, nem az öreg hipochonder írja ezt, de a gépeléstől függetlenül zsibbad a jobb kezem, és fáj az egész karom. A vizsgálat szerint porckorongsérv van a nyakamban. 5 infúzió már lecsorgott, még semmi javulás. Várok…

Azért nem vagyok én egy kripli, de nektek azt is tudnotok kell, ha gáz van, mert megígértem, őszinte leszek.

Most lassan ebédelni megyek, aztán irány Alsózsolca, zsűrizek egy helyi táncversenyt,aztán van pofám még énekelni is…Remélem, jó buli lesz.

Vigyázzatok magatokra! Nemsokára újra jövök. És dumálunk, vagyis dumálok, ti meg vissza…de nem úgy na! Csak barátian! Azért kíváncsi leszek az első negatív hozzászólásra! Borítékolom, hogy miről szól majd……

Korog a gyomrom! Irány a mikrosütő, azt még én is be tudom kapcsolni! Kajaidő!

Ja! Visszahíztam a  tánc közben elhagyott 6 kilóból 5-öt. Ez milyen jó kis végszó, nem?

Mindenkinek a legjobbakat!

JOSZICSÓ

Hahóóóó, van itt valaki?

  Oh, pardon! Még nem is köszöntem. Sziasztok, vagy szió, vagy ciao, vagy üdv, vagy tiszteletem? Mi lenne a legmegfelelőbb? Mondjuk, én mindig is szerettem tegeződni, és az is biztos, hogy soha senki nem szólíthat majd bácsinak, úghogy akkor SZIASZTOK!

Ez egy blog. Illetve…ez egy blog? Lehet, hihetetlen, életemben nem olvastam bele egyetlen blogba sem, nyilván sokkal sivárabb így az életem, de ez van. Tehát nem tudom, vannak-e formai tartalmi szabályok, de ez nem is izgat…Szelíd erőszakkal megkértek, firkálgassak néha ide valamicskét…

Na, de mit? Olyan ez, mint egy napló, viszont az én életemben nem minden nap izgalmas, tartalmas, noha remélem, legalább élvezetes.

Majd, ti, akik olvassátok, élitek velem együt az egészet, alakítjátok, és akkor én is okosabb leszek, és alkalmazkodom.

Mindenképpen legyünk őszinték! Úgyhogy kéne valami exkluzív információ, Megvan! Rágom a körmöm! Hú, de bátor vagyok bevallottam..

Most egyébként vasárnap van, fél 1 , és én még mindig pizsamában henyélek itthon, ritka alkalom, higgyétek el. Ahelyett, hogy egy jó filmet néznék, most elkezdtem blogot írni, normális vagyok?

Az biztos, hogy mindennap nem visz rá majd a lélek az írásra, de ígérem, rajtatok tartom a szemem, és ha valaki csintalankodik, az kihozhatja az ellenőrző könyvét J

Össze kéne szednem magam, este találkozom a csókos asszonnyal. Aki nem tudná, ez az Operett színház előadása a Tháliában, és játszom benne. Gyertek majd el!

Szóval itt van rögtön egy kicsit álmosan induló nap, nyűgös vagyok, be vagyok rekedve, úgyhogy már csak bennetek bízom, majd gatyába ráztok valahogy. A vasárnapot egyébként is utáltam mindig, iskolás éveimben főleg, mert már nem nagyon lehetett tovább húzni a leckeírást. Olyan kicsit szomorkás a hangulata, mint egy depressziós január 1-nek.

Tehát premier van, barátaim! Elindítom internetes naplómat, aztán majd meglátjuk, meddig bírom…mert ugye ott vannak még az iwiwes üzenetek, a saját weboldalam, és hát élni is szeretnék valamikor, már úgy értem, magán jelleggelJ

Viszont, most örülök nektek, ha sokan lesztek itt velem, annak még jobban, mert akkor biztos nagyobb kedvvel ragadok billentyűzetet.

 

Vigyázzunk egymásra! És jövök nemsokára! Ciao, Bandi