VÁLASSZ: 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus - 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus

ÉNEK AZ ESŐBEN

 Hahó mindenkinek!

Ezt nem hiszem el. Végre kimenekülök a félemetes budapesti viharból 20.-án, és a békés égboltú Dunavecsére érkezem este fél 9kor, szinte nyugodt szívvel írom össze az estére szánt dalokat a technikus számára, aztán 9 után néhány perccel beindul a buli, a másoidik számnál ernyőt nyomnak a kezembe, a közönség tündér és kitart, na jó, nyílván a tüzijáték miatt is, aztán a hamadik számnál a technikus szól, hogy már nem meri áram alatt tartani a felszerelést, szakad az eső, egyre magányosabban és ázottabban ácsorgok a színpadon és a szerelemvonat utolsó taktusaira már befutok az öltözőbe. Megtörtént, ami még soha eddig. Az eső belémfojtotta a szót, pontosabban a hangot. Nagyon sajnálom a dunavecsei közönséget, köszönöm, hoghy sokan ernyő nélkül is ott maradtak, és ígérem, hogy amint a szervezők találnak egy alkalmat valmilyen jótékonysági céllal, újra meglátogatom őket és bepótoljuk az emeradt közös bulit.

Apropó buli!!!! Pörgessük csak vissza egy héttel az idő kerekét. Akkor a Sziget fesztiválsátrában  jártam, és istenien éreztem magam, azt hiszem legalább olyan jól sikerült a buli, mint a 4 évvel ezelőtti. Semmihez nem hasonlítható az az eufórikus hangulat, ami a szigeti bulikat jellemzi. Mindent a kellős közepén kell kezdeni, a közönség azonnal beindítja a motorokoat, és minden taktust, minden dallamot kívülről fúj, de ha nem akkor is úgy tesz, mintha tudná. Az intetneten olvastam, hogy a bulimat Kordáék sikeréhez hasonlítják, ami igazán megtisztelő, hiszen ők kultikus figurái a Szigetnek évek óta.  Jövőre remélem újra lehetőséget kapok, ami ilyenkor még egyáltalán nem biztos, hiszen idén is sokan nem jöhettek, mivel a 7 napba nem férhet bele minden előadó, akinek itt lenne a helye.

Mostanában kicsit elhanyagoltam a weboldalamat, elnézést mindenkitől, aki ezt szóvá tette, és ígérem, frissítem az infokat, remélem, ha van időtök, oda is benéztek majd, és írhattok is. www.csonkaandras.hu

Most már innen sem maradok távol olyan sokáig, csók mindenkinek!

ÚJRA ITT VELETEK ! ! ! !

Nahát, ezer éve, vagy talán több is...???????

Megismertek még, vagy tűzzek rózsát a gomblyukamba?:)

Olyan régen kommunikáltunk, hogy most aztán kapkodhatok, hogy miket meséljek, meg azt sem tudom, mi érdekel leginkább Benneteket, valamin izgi kén, ugyebár, hogy  visszafoglalhassam a legolvasottabb blog címet:))

A legutóbbi izgalom, vagy inkább rejtély a tegnap este történt, amikor egy tréfás kedvű ismerős, vagy barát, aki tudja a telefonszámomat, és a címemet, 6 különböző helyről rendelt nekem vacsorát. A végén már kint maradtam az erkélyen, és onnan fogadtam az idegördülő motorosokat és kocsikat, sajnálattal közölve, hogy egyáltalán nem vagyok éhes, és tulajdonképpen nem is rendeltem semmit. Mindesetre minden kiszállító céget kérek, hogy hívjon fel engem telefonon, mielőtt útnak indítja  az elemózsiát...

A nyárnak nagyjából a közepén tartunk, de én már letudtam  a vakáció utazgatós részét, sajnos...Annyira nehéz visszarázódni a munkás hétköznapokba, pont úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, amikor már csak pár nap volt az évnyitóig, és a 2 hónapos  nyári feeling belém égett teljesen, nem tudtam elképzelni, hogyan lesz ősztől, és szomorú voltam. Mindegy, elhatároztam, hogy amíg tehetem, utazom és utazom. Félelmetes, hoyg mennyi mindent nem láttam a világból, és nem az a vágyam, hogy 80 évesen kigurítsanak majd egy  városnéző busz felső szintjére, annál is inkább, mert akkor már nem is élek, én most akarom felfedezni a világot, úgyhogy a nyár az utazásé, és a télből is legalább egy hét, ezért minden színidirektortól elnézést kérek, ebből nem engedek már.,...

Portugális és Róma varázsolt el idén nyáron. Egyébként már láthattatok néhány képet az egyik bulvárhetilapban az itt készültekből, és elnézést minden újságtól, nem szándékozom végighaknizni a nyaralási fotóimmal a sajtót. Mindig az az újság kap, aki legelőször kér. Ez a szabály. Nálam.

Már vagy 15 éve nem voltam csoportos úton, még szegény Anyuékkal vágtunk ilyen kalandokba anno, de most, mivel együttműködtem a kiváló Aeroviva irodával, velük elindultam Portugáliába. Lisszabon és Algarve is varázslat, az idő fenomenális volt. A tengerparti szálloda egy sziklafalra épült egy öbölben, úgyhogy az uszoda mellett, ha az óceánt választottuk, egy lépcsőn tudtuk megközelíteni. Bár én imádok henyélni ilyenkor, de azért néhány fakultatív kirándulásra is elbandukoltam. Egészen kiváló idegenvezetőnk és buszsofőrünk volt, Külön köszöntet nekik. Engedjetek meg egy zárójeles megjegyzést. Azt hittem lesül a bőr a pofámról, amikor indultunk hazafelé,. és a busszal kivittek minket a reptérre, az utastársaim 80%-a úgy szállt le a járműről, hogy annyit sem mondott a sofőrnek, hogy viszontlátásra, vagy köszönöm, vagy valami...sőt, inkább a hátsó ajtón szálltak le néhányan, hogy még esélye se legyen a köszönésnek. Tették ezt akkor amikor egy hétig ez az ember minden nap, több száz kilométert tett meg velük 40 fokban, szerpentineken, veszélyes utakon,  akkor is, amikor ők esetleg pancsikoltak, ez az ember állandóan kirándulgatott valakivel a csoportból, kvázi az életük a sofőr kezében volt, és még arra sem méltatták, hogy elköszönjenek tőle. Mélyen felháborított, és szégyelltem magam. Persze mindig vannak notórius szobacserélgetők és háborgók, néha persze jogosan, de ez akkor is sok volt...Köszönet  innen is Annának az idegenvezetőnek, és Lacinak a sofőrnek!

Rómáról nehéz szavakba tömörítve írni, most voltam először, és ez a 4 nap felejthetetlen volt. Biztosan visszatérek, a történelem ilyen fokú jelenléte lenyűgöz....

Beindult a nagy sakkozás, hogy kivel, kikkel jártam külföldön, vicces verziókat hallok vissza, már csak vadászgörény nem volt a partnerem:)

Tegnapelőtt újra időutazás, olyan mintha  Tabán lejtőjén álltam volna újra május elsején a 80as években, gyerekként....Az LGT fenomenálisat alkotott, az Index persze fanyalog, és kötözködik, bár azt még ők is elismerik, hogy 4 kiváló zenészről van szó. Meg kell érteni, hogy vannak szituációk, amikor az emlékeknek olyan elsöprő ereje van, hogy semmilyen körülmény nem befolyásolhatja  a tökéletes élvezetet, az örömöt,hogy újra, hogy együtt.

A Sziget újra beindult, és idén nézőként is kimegyek majd, egyébként pedig vasárnap 6-kor az iwiw sziget vendége leszek, és izgalommal várom 13.a hétfőt, amikor is 23 30-kor fellépek  4 év után újra a fesztiválsátorban, szeretnék nagyon nagy bulit csapni, ha közületek valaki kint lesz, mindenképpen várom, mert különben beírok az ellenőrző könyvbe:))

most búcsúzom, de nyugi, most már nem tűnök el, és folyt.köv. hamarosan...

sziasztok!