VÁLASSZ: 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus - 2007. március2007. április2007. május2007. június2007. július2007. augusztus2007. szeptember2007. október2007. november2007. december2008. január2008. február2008. március2008. április2008. május2008. június2008. július2008. augusztus2008. szeptember2008. október2008. november2008. december2009. január2009. február2009. március2009. április2009. május2009. június2009. július2009. augusztus2009. szeptember2009. október2009. november2009. december2010. január2010. február2010. március2010. április2010. május2010. június2010. július2010. augusztus

IMRE, ISTEN VELED......

 Drága Imre!

Olyan ostobán tehetetlennek érzem magam most. Soha nem titkoltad, hogy beteg vagy, súlyos beteg, de a mondataid vége mégis mosolyra görbült, nem hagytad, hogy bárkit leteperjen körülötted a rosszkedv, a sajnálkozás. Milyen fura, tulajdonképpen csak egyetlen évet tölthettem néha a közeledben a közös munka folytán, mégis évtizedek óta érezlek közel magamhoz, ugyanúgy, ahogy sok millióan ebben az országban...Fel tudod fogni, mit jelent a mai árokásó, gyűlölködő, indulatokkal teli világban, hogy a neved hallatán összeforr a nagy koalíció..?

Úristen, megszámolni sem lehet a sok emléket, ami lepereg előttem....A szórakoztató műsorok, a szilveszteri parádék, a táncdalfesztiválok, amikor a kismagnómmal ott térdeltem a tv előtt, hogy hangfelvételeket készítsek a dalokról, de csak úgy, hogy a te felkonferáló mondataid is rajta legyenek a szalagon, a Bors Máté sorozat, amiben komoly és felkészült színészként láttalak, megannyi interjú a komolyzene világában, ahogy bámultam zseniális nyelvérzékedet,  bármikor, bármiról, bárkivel el tudtál diksurálni sok idegen nyelven. Egyáltalán, egy ember, aki érzékeny, intelligens, úgy marad a hátttérben, hogy közben mégis irányítóként van jelen egy beszélgetésben, aki maximálsian felkészült, és empatikus a vendéggel szemben, aki sziporkázik  ha kell, aki mellett mindenki lehúzhatja a rollót viccmesélés ügyben, akit szeretnek, akit milliók szeretnek és elfogadnak....Aki millióknak hiányzik mostantól....

Ez mind Te voltál Imre....Ez mind Te vagy Imre....

Tudod, olyan zavarban voltam, amikor néhány éve először talákoztam Veled szeméyesen, amikor vendég voltál nálunk a Reggeliben, és már nem is emlékszem, mi volt a téma, csak arra, hogy milyen hihetetlen, hogy ott ült velem szemben az, akinek a nevét csupa nagybetűvel írtam addig is a televíziósok könyvében. Annyira jólesett, hogy egy csomó mindent tudtál rólam, az adás után még traccsoltunk egy ideig, és elképedve hallgattam, mennyire képben voltál velem kapcsolatban még színházi téren is....

Ezek után gondolhatod, milyen boldogan vállaltam  Melletted a társműsorvezetést a Szeszélyesben.. csak egyetlen dolog érdekelt az egészben. Ott ülhetek Melletted, még az sem érdekelt volna, ha egyetlen szó nélkül, de elmondhatom, hogy együtt vezettem műsort Veled.. Te is tudod, akkor már nem ugyanaz voltál, mint régen. Elesettebb, törékenyebb, de ha kigyulladt a piros lámpa, nem volt betegség, nem volt fájdalom, miattad soha nem kellett leállni, zokszó nélkül tűrted a stúdió forró klímáját, és sokadszor is újra meg újra nekilendültél a felvételnek. Néha halkan megjegyezted ugyan, hogy egy cigit azért szívesen elszívnál, és bár mindenki tudta, egészségednek nem ez tesz a legjobbat, azonnal leálltunk. Tudod, mindez, amit átéltem melletted ott a Szeszélyes kanapéján, példaértékű volt. Ma, amikor itt szaladgálnak körülöttünk az önjelőlt sztárocskák, akik szinte nulla munkával a csillagok felettinek képzelik magukat, akiknek fogalma sincs arról  mit jelent a szakmai alázat, a felksézülés, a koncentrálás egy feladatra, akkor vastagon be kell kereteznünk filctollal mindazt, amit Te képviseltél, ami Te voltál...

Egészen furcsa, képzeld el, jó néhányan  az iwiwen nekem fejezték ki részvétüket, és azt írták nem tudják üzenetüket kinek elküldeni...ebben egy kicsit benne van az is, hogy bár milliók örömét szolgáltad, mégis a magány volt az igazi társad....És nem tudom meg most már soha, hogy mennyire volt ez a Te döntésed....

Drága Imre, ne vedd rossz néven, de én nem búcsúzom, mert az szomorú. Mindenkit arra buzdítok, próbáljuk meg legalább egyszer egy kicsit intenzívebben megőrizni annak az embernek az alakját, személyiségét, aki fontos volt nekünk, hogy majd évek múlva egy akkori fiatal ne nézzen totál hülyének, amkor arról faggatjuk, tudja-e ki volt Antal Imre....Valahogy nekünk az ilyesmi nem nagyom szokott sikerülni, de talán most....

Lehet, írok még majd egyszer, de most nem zavarlak, talán már édesanyád kezét fogva bámulod a honi zűrzavart, és utánozhatatlan mosolyoddal nyugtázod, hogy  szép ez a világ, akárhogyan is...

Mindent köszönünk, és nem felejtünk el.......

 

VIGYÁZAT! A FAMÍLIA ÚJRA TÁMAD!!!

 Üdv Nektek olvasóim, barátok és szimpatizánsok!

Igen, igen, kár lennne tagadni, újra magamra öltöttem a régi fürtjeimet, felhúztam répanadrágomat, és színesebbnél színesebb pólókkal riogatlak Benneteket, arról már nem is beszélve, hogy arcom markáns vonásai is lágyabbak mostanában, úgy, hogy nem én találtam fel a fiatalodás titkát.....Hogy mi történt?

Az M1 hétköznap délutánonként elkezdte a Família Kft. ismétlését. Legtöbbeteknek talán nem kell magyaráznom, hogy miről is van szó, hogy ez a sorozat átívelte az egész 90-es éveket, hogy a Főiskola elvégzése után egy évvel én is tagja lehettem a csapatnak, és ezzel gyökeresen megváltozott körülöttem minden, hogy a szeleburdi, marakodó, de mégis egymást szerető bolondos család és barátaik abban az időben valóban nézetségi csúcsokat döntöttek, olyan számban nézték esténként a kalandjainkat, ami ma már elképzelhetetlen. Igaz, akkor még csak 2 csatorna volt itthon.

Elképesztő látni az ikreket, akik 11 évesen felnőtt érettséggel és tehetséggel játszottak, ma már vén 27 éves öregemberek:) eszembe jut, hogy a sok felnőtt közöt én voltam a játszópajtásuk, sokszor sajgó derékkal mentem haza a forgatásról  ahol a szünetekben bírkózni kellett velük, esetleg tigrisbukfenc után elkapni őket. Sokszor én vittem haza őket, lyenkor a kocsimban üvöltve hallgattunk különböző musicaleket. Na meg a jó kis külföldi forgatások Tunéziában, Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban nyáron és télen is. Ábel Anita mindig az orrom alá dörgölte, hogy ők a Szomszédokal legfeljebb Királyrétig jutottak:))

Teljesen leragadtam a minap az ismétlésnél, annyi emlék és élmény jut eszembe, és jóleső érzés, hogy lényegében az egész csapat összetart, sokszor talákozunk vasárnapi kávézásokon, egymás születésnapjait is megtartjuk, tulajdonképpen már 10 éve befejeztük, és a lelkünkben még mindig nem zárult le a történet.

Bárcsak elmondhatnánk az országról, hogy annak lakosai ennyi figyelmet szentelnek egymásnak, hogy az esetleges életmódváltozás, költözés után sem töröljük agyunkból azokat akik fontosak, akiknek köszönhetünk valamit, akik játszótársaink a nagybetűs ÉLETben...

Figyeljetek egymásra!

El kell mondjam Nektek, hogy bizonyosságot nyert, hogy Ti is a bulvársajtó mesterfogásira haraptok. Ugyebár sokszor elképesztően hatásos címeket olvasunk újságok címlapján, rögtön loholunk megvenni a lapot, aztán kiderül a cikkből, hogy azért az nem úgy van, nem annyira, meg egyébként is....

Megfigyeltem, hogy ha valami fura, figyelmfelkeltő címet adok az írsának, azt háromszor, négyszer annyian olvassák el.  a "JÖN A BABÁ"-t négyszer annyian láttátok, mint a" JÓ NAPOT KÍVÁNOK.." címűt. Érthető, mégis kicsit szomorú, nem??????

Gyertek akkor is, ha éppen cím nélkül írok Nektek, rendben?

Jó éjt mindenkinek!